Végéhez közeledik a Generáció Program első képzése

Óriási próbatétel elé néz a Generáció Program Oktatójelöltjeinek csapata. Eddig is folyamatos felkészülést és figyelmet kívánt meg a képzés tőlük, hiszen minden hétvége anyagából a következő alkalommal köztes vizsgát kellett tenniük elméleti és gyakorlati szinten is, most azonban – mivel az utolsó képzési hétvége következik – erre nem lesz alkalmuk, így az elsajátított tudásról még melegében, ugyanazon a hétvégén kell számot adniuk. Csak hab a tortán, hogy ez alkalommal két modul szerepel a tervekben: az Egészségtudatosság és a Környezeti kultúra.

A trénerek, előadók csapata és a Generáció Program vezetése eközben figyelmesen vizsgálja, milyen mértékben bírják a csapat tagjai a terhelést, milyen gyorsan és hatékonyan tudnak felkészülni és számot adni egy számukra teljesen új ismeretanyagból. A hétvége tehát fejtágítással, kompetenciák elsajátításával és rengeteg vizsgadrukkal jár majd.

Bárkiben felmerülhet a kérdés, hogy miért van erre szükség? Gladiátorokat, vagy különleges ügynököket képezünk talán?

Ehhez hasonló kérdéseket már akkor is hallottam, amikor munkatársakat gyűjtöttem magam köré, igyekezvén motiválni őket a Generáció Program hosszú távú víziójával, legfontosabb társadalmi szerepvállalásával, bár ez akkor így hangzott el: „mi lesz ez? Valami zseniképző?”

Most is ugyanazt tudom válaszolni, amit akkor: „Igen!” Amikor ugyanis elindult ez a kezdeményezés, éppen azért jött létre, hogy az emberek gondolkodásában rendet tegyen, hogy pozitív irányba fordítsa azt és értékteremtő társadalmat hozzon létre. Az vesse ránk az első követ, aki – ha körülnéz – ki meri jelenteni, hogy minden rendben van, a Generáció Programnak semmi dolga. Az emberek értékes és céljaikhoz méltó életet élnek, megfelelő anyagi biztonsággal rendelkeznek és fáradtságos életük utolsó szakaszában megérdemelt gazdagságban és gondtalanságban töltik napjaikat a világ legszebb pontjain. Ha attól lesz az oktatásunk elitképző, hogy hatására komoly eredményeket, sikereket érnek el a növendékeink, vállalom a megbélyegzést! Ugyanígy látom az Oktatók kérdését is: ha attól lesz valaki „gladiátor”, vagy „különleges ügynök”, hogy a mai működésképtelen pedagógiai módszerek között kiemelkedik a hatékonyságával és az elkötelezettségével, ám legyen! Nálunk nem a legalacsonyabb pontszámmal veszik fel az embereket…

A most vizsgázó Oktatójelöltek viszik majd hírünket, rajtuk keresztül tudjuk elkezdeni azt az értékteremtő nevelési munkát, amelynek eredményeként pozitívan gondolkodó, konstruktív felnőtt társadalom jöhet létre, így nagyon fontos kulcsszereplői a célok megvalósításának. A Generáció Program számára elengedhetetlenül fontos, hogy ezek a kulcsemberek elkötelezett, jól felkészült Oktatókká váljanak.

Azért az élet mindig gondoskodik az egyensúlyról is. A vizsgaidőszak előtt az egész csapat eltölt egy kellemes hétvégét Balatonalmádin, a Ramada wellness szállodában.

Az első képzési hétvége

Az Oktatójelöltek izgatottan várták, hogy elérkezzen a képzés első napja, hogy együtt legyen a csapat, elkezdődjön a közös munka, és érezhetően messze felülmúlták várakozásaikat az események. A lelkesedés az első pillanattól tapintható volt, mindenki beleadta szívét, lelkét és a lehető legkomolyabban, vette a tanulást.

Szertics Péter – az Önismeret modul felelőse – rendkívül informatív, ugyanakkor szórakoztató és izgalmas elméleti előadásokat tartott és a gyakorlatok során is kitett magáért a társtrénerekkel (Lázár-Barabás Piroska, Milicz Ágnes, Pákozdi Adrienn) együtt. Én magam nem voltam közvetlenül jelen a gyakorlatokon - hiszen igyekeztünk szigorúan betartani a zárt csoport elvét -, de az ajtón kiszűrődő hangokból világosan meg tudtam állapítani, hogy a csoportok tagjai rendkívül jól érzik magukat és nagy eséllyel kivételesen erős csapat összekovácsolása kezdődött el. Ezt a későbbi visszajelzések is megerősítették és a második nap végén már egy erős, összetartó közösség mondta el érzéseit, tapasztalatait a záró körben. A GP trénerei emellett egybehangzóan arról számoltak be, hogy ilyen jó csapattal még nem volt dolguk. Gyorsan és hatékonyan egymásra hangolódtak, ezáltal rengeteget tanultak magukról is, megérezték, hogy az egyén milyen hasznos információkat szerezhet be önmagáról, ha értő figyelemmel és nyitottsággal fordul környezetéhez, megízlelhették, milyen óriási erő rejtőzik a csapatmunkában.

Meggyőződésemmé vált, hogy minden Oktatójelölt megértette az önismeret fontosságát, átlátta azt, hogy az értékteremtő életvezetési folyamatokban elengedhetetlenül szükséges, hogy megismerjük képességeinket és korlátainkat. Egészen biztos vagyok abban, hogy a lehető leghatékonyabban lesznek majd képesek átadni ezt a tudást szeptembertől a középiskolákban.

Külön örömet jelentett számomra, hogy a háttérben összehangoltan dolgozott a Pszichológiai Csoport anélkül, hogy erre fel kellett volna hívni bárkinek a figyelmét. Tisztán látszott, hogy mindannyian értik a GP céljait és tökéletesen tudnak ezekkel azonosulni. Javították a teszteket, előkészítették az eszközöket, támogatták egymást a munka során, folyamatosan konzultáltak és a legfontosabb eseményekről beszámoltak. Irántuk való tiszteletem és elismerésem jeleként osztom meg minden olvasóval neveiket:

Komjáthy Alíz – a Pszichológiai Csoport vezetője

Daruné, Oláh Dorottya – Csoportvezető helyettes

Bodnár Eszter – Az Alkalmassági Csoport és a Vizsgabizottság vezetője

Huszár Anikó – Az Alkalmassági Csoport és a Vizsgabizottság munkatársa

Szertics Péter – Az Önismeret modul felelőse és a csoportvezetési képzés vezetője

Lázár-Barabás Piroska – A Célok és tervezés modul felelőse

Pákozdi Adrienn – A Kommunikáció modul felelőse

Milicz Ágnes és Pollák Éva – Az Emberi kapcsolatok modul felelősei

Hernek Mónika – A Pénzügyi kultúra modul felelőse

Balogh Réka – Az Egészségtudatosság modul felelőse

Skaliczky Dávid – A módszertani és csoportvezetési képzés vezetője

Külön köszönet illeti a budai II Rákóczi Ferenc Gimnázium vezetőségét a helyszín biztosításáért és rugalmas, pozitív hozzáállásáért, valamint a balatonalmádi Ramada Hotel menedzsmentjét a kedvezményes feltételek megteremtéséért.

Lázas készülődés a Generáció Program háza táján

Lezárult egy hosszú, többlépcsős kiválasztási folyamat: megtaláltuk a Generáció Program első oktatói csapatát. A 11 lelkes, csillogó szemű Oktatójelölt izgatottan, várakozásokkal tele várja, hogy június elején elinduljon a képzés, megkezdődjön a közös munka, ezzel a GP is egy fokkal feljebb lép a céljaihoz vezető lépcsőn: az eddig befektetett munka gyümölcse immáron kézzelfoghatóvá vált az értékteremtés terén elkötelezett Oktatójelöltek személyében.

A GP csapata gőzerővel végzi az utolsó simításokat az első modul anyagán, a tárgyi, technikai feltételek megteremtésén. A tét nem kisebb, mint hogy az első képzési napra minden és mindenki készen álljon, olyan professzionális képet mutatva, amely mind az Oktatójelölteket, mind a GP apparátusában tevékenykedőket megnyugvással tölti el. Az eddigi kemény munka eredménye, hogy A Pszichológiai Csoport segítségével sikerült olyan képzési rendszert kidolgozni, amely legnagyobb részben gyakorlati elemekre épül, sok-sok játékkal fűszerezve, így a résztvevők jó eséllyel észre sem fogják venni, hogy tanulnak. Ugyanebben a színtiszta gyakorlati, játékos oktatásban vesznek majd részt azok a középiskolások, akik a GP diákjai lesznek szeptembertől, ezért fontos az Oktatójelöltek képzésében is a saját élmény.

Őszintén bízunk abban, hogy nagyon jó hangulatú, szakmailag eredményes képzési hétvégék várnak ránk!

Játék

Eltűnni látszik a játék gyermekeink életéből, márpedig nagy szükségük van rá a felnőtteknek is.

Ami a helyébe lép, az - sajnálatos módon - a teljesítmény.

A szülők nagy része emberfeletti áldozatot hoz csemetéje fejlődéséért és azért, hogy felkészítse egy általa látott világra, sajnos azonban az alkalmazotti attitűd, amelyre őket is nevelték, azt mondatja velük: "dolgozz keményebben!", ezért nem marad idő az önálló, kreatív játékra.

A mai kor gyermekei szinte minden tevékenységet szervezett formában végeznek, legyen szó akár sportról, művészetről, vagy magáról, a játékról. Ezek során valaki más mondja meg, mit kell tenniük, ami a kreativitást, a problémamegoldó képességet és a kezdeményező készséget tökéletesen kiirtja a gondolkodásból.

A szabad, struktúra nélküli játékra elengedhetetlen szüksége van a gyermeknek fejlődése során, ez alakít ki olyan fontos képességeket, mint az együttműködés, a kommunikációs készség, a konfliktuskezelés, a kreatív problémamegoldás és a kockázatvállalás, amelyek mind az érzelmi intelligencia alapvető kompetenciái.

Don Fulgosi evolúciópszichológus szerint a rugalmasság és az alkalmazkodóképesség egyenesen a túlélés záloga, márpedig ezekhez a képességekhez kizárólag a szabad játék által jutunk el (ezt mellesleg a különböző társadalomtudományok is tárgyalják a civilizációk fennmaradásának, illetve bukásának tanulmányozása során!). Ez ugyanis spontán társas viselkedési formák kialakítását kívánja meg tőlünk, és ma már - az agykutatás hihetetlen mértékű fejlődésének köszönhetően - azt is tudjuk, hogy az agykéreg homloklebenyi részének működése ehhez a tevékenységhez köthető. A kutatások kimutatták, hogy azoknak a gyermekeknek, akiknek több szabad játékban volt részük, az agysejtjeik között több átfedés fedezhető fel, ami azt jelenti, hogy több információt képesek feldolgozni, osztályozni, elraktározni és összefüggésbe helyezni. A játékmegvonás ugyanakkor gyorsan kialakuló depresszióhoz, agresszióhoz, illetve alacsony stressztűrő képességhez vezet. Az Egyesült Államokban a gyerekek 40%-a panaszkodik stresszre, ami a figyelemzavarok, illetve a magatartási problémák fő forrása.

Jó, ha odafigyelünk az ún. kontrollált kockázatra is. A túlzottan aggódó szülőknek talán rossz hír, de igaz, hogy elkerülhetetlen a valódi tapasztalatszerzés, ami olykor kisebb balesetek árán valósulhat meg.

A szülő dolga felvértezni a gyermeket a nehézségekkel szemben, nem megóvni!

Gondoljunk csak saját gyerekkorunkra, mi az, amire igazán emlékszünk, mi az, amit soha nem felejtünk el, amiből valóban sokat tanultunk!
Gondoljunk arra az igazságra, hogy alapjában véve az élet nem könnyű, sikeresek csak kudarcok megélésén keresztül lehetünk, és annál nagyobb a siker, minél több kudarcot élünk meg, hiszen ezek nem arra szolgálnak, hogy elkedvetlenítsenek, vagy eltérítsenek minket, hanem arra, hogy irányítsanak. Természetesen sikeres csak az lesz, aki emlékszik még arra, hogyan tanult meg biciklizni.... Egy szabályt kellett betartani: eggyel többször kell felállni, mint elesni. :-)

Talán érdemes átgondolni, hogy milyen világra készítjük fel gyermekeinket és hogyan tesszük azt.

Ismerjük azt a világot?

A nagyszüleinktől örökölt beidegződések alapján döntjük el mi a jó nekik?

Megkérdeztük tőlük valaha ezt?

Életvezetés 2. - konkrétumok

Minden terv csak annyit ér, amennyit megvalósítunk belőle, ezért az a szándékom, hogy konkrét paramétereket tisztázzak az életvezetéssel kapcsolatosan ebben a blogban.

Talán sokan érezzük, vagy sokszor tapasztaljuk a környezetünkben élő embereken, hogy valamikor valami történt, ahol minden kisiklott, megváltozott és azóta - ahogy a hógolyóból lavina keletkezik - egyre nagyobb probléma-halmazt görgetünk magunk előtt. Ebben - sajnálatos módon - nagy igazság lakozik.
Pszichológiai kutatások kimutatták, hogy ez a pont valahol az iskolás korban következik be, amikor szépen, következetesen felállítjuk önkorlátozó hiedelmeinket és ezekhez - szinte törvényszerűen - egész életünkön át görcsösen ragaszkodunk. Ezért nehéz kézzelfogható eredményeket és változást elérni a felnőttoktatásban.

Mit kell hát tenni?

A változás, a valamivé válás valóban egyre nagyobb nehézségekbe ütközik a kor előrehaladtával, pedig az értékes és értelmes életvezetésnek éppen a rugalmasság, a nyitottság lenne az egyik titka. Az első és legfontosabb feladat, tisztázni azt a kérdést, hogy: "ki vagyok?"
Aztán ezt: "mi a dolgom?" Majd pedig: "hova tartok?"

Életünket és gondolkodásunkat szigorú törvényszerűségek irányítják, ebben, a bolygónkon élő emberi lények tökéletesen egyformák annak ellenére, hogy minden másban megismételhetetlen, egyedi, utánozhatatlan teremtmények vagyunk. Gondoljunk csak az ujjlenyomatra, vagy az íriszmintázatra!
Ezek a törvények úgy hatnak ránk, mint a gravitáció. Akár hiszünk benne, akár nem, akár nevetünk rajta, vagy nem vesszük figyelembe, minden emberre egyformán hat.
Ilyenek azok a törvényszerűségek is, amelyeket inkább szellemi, vagy lelki törvényeknek lehet nevezni, ezek azonban metafizikai szabályszerűségek alapján működnek, kevésbé megfoghatóak, ezért nagyobb szkepszist válthatnak ki belőlünk adott esetben.
Konkrétumokat ígértem, de a megfogható paraméterek mögött is ilyen szabályok, törvények állnak, ezért tartottam fontosnak a megemlítésüket. Ha azt mondom például, hogy az ok-okozat törvénye határozza meg a jövőben velünk történő események sorozatát, talán már nem is tűnik olyan megfoghatatlannak a kérdés.
Sajnálatos módon nagyon sokan hajlamosak vagyunk múltbeli eseményeken rágódni, illetve nagy energiák befektetésével a jövőt kutatni, miközben elfelejtjük megélni és formálni a pillanatot, pedig számunkra kizárólag ez létezik felfogható valóságként, és - nem utolsó sorban - csakis a jelenben kifejtett hatásunkkal vagyunk képesek formálni a jövőnket.

Ezek után következzék néhány konkrét alapgondolat az életvezetéssel kapcsolatosan:

1. Ismerjük meg és fejlesszük önmagunkat (ismerjük el önmagunkat értékes és értelmes emberi
lénynek, aki egyszeri és megismételhetetlen, szellemi képességei szinte korlátlanok)
2. Találjuk meg méltó céljainkat!
3. Tervezzük meg a jövőt (egészségileg, szellemileg, lelkileg, anyagilag)
4. Tanuljuk meg hatékonyan beosztani és kihasználni az időt (ez az egyetlen meg nem újítható
erőforrásunk)
5. Lépjünk a tettek mezejére (lásd: a blog kezdő mondata)
6. Mindig tanuljunk valami újat, kezdjünk új dolgokba, fejlesszük képességeinket (ez fejleszti a
kreativitást)
7. Kössünk értékes emberi kapcsolatokat, amelyekben megtanulunk adni és kapni

Részemről ezen a ponton megállok, azt gondolom, ezek az alapok. Természetesen rengeteg paramétert fel lehet sorolni a fentieken kívül, aki azonban ezen a hét pontból álló úton elindul, komoly eredményeket érhet el, a többire pedig rájön magától is. :-)

A Generáció Program vízióját elolvasva most már talán egyre világosabbá válhat az Olvasó számára, hogy ezeket az alapokat igyekszik lerakni a szervezet azoknál a fiataloknál, gyerekeknél, akik a jövő társadalmát alkotják majd.
Ehhez sok minden kell, elsősorban olyan felnőttek, akik elkötelezettnek érzik magukat abban a kérdésben, ami számomra egyértelmű: a felnőtt társadalomnak egyetemes kötelessége hitelesen átadni tapasztalatait, tudását, hibáiból levont következtetéseit az új generációnak, ellenkező esetben a fejlődés elé állít akadályt.

De vajon felnőtt-e a társadalom, vagy csak nagykorú?

Hoffmann Rózsa és az új Nemzeti alaptanterv

Nem irigylem az új kormány oktatásért felelős államtitkárát és erre több okot is fel tudok sorolni.

Sajnálatos módon nem kapott minisztériumot, de remélhetőleg ez nem jelenti majd ennek a nagyon fontos (talán legfontosabb) szakmai területnek a félvállról kezelését és megfelelő hatékonyságot tud majd felmutatni a pozitív változások terén.

Nem vagyunk elkényeztetve a témában íródott cikkeket illetően, de aki keres, az talál...

A legutóbbi információk szerint iskolatípusokra szabják a kerettantervet, ami nagyon szimpatikus kezdeményezés, de ismerve egy ilyen tanterv elkészítésének technológiai idejét, tartok tőle, hogy rendkívül időigényes lesz.

Az iskolák továbbra is kiválaszthatják az általuk helyesnek tartott "utat" saját oktatási struktúrájuk kidolgozásában. Itt jegyezném meg, hogy ez elég nagy fejetlenséget okozott eddig. Több önkormányzatnál tevékenykedő oktatási vezetőtől is hallottam, hogy a számtalan tanterv sokszor még egy iskolán belül is megtalálható egyidejűleg, ami óriási káoszt okoz pl. egy tanárváltás esetében. Nem elhanyagolható kérdés továbbá, hogy mennyi és milyen utak közül lehet választani...

Homályosan fogalmaznak az információ forrásai abban is, hogy milyen szakmai minőségi kritériumrendszert dolgoznak ki, amelyekhez az "intézményeknek adott időn belül fel kell nőniük", és miért kapott felsőbbrendű kiváltságot a 6 és 8 osztályos középiskolai rendszer?
Ciki lesz "visszaminősített" 4 osztályos gimnáziumba járni?

Kövezzenek meg, de én ebben a rendszerben nem látom a gyereket és annak érdekeit, illetve alapvető igényeinek és szükségleteinek kielégítését! Illetve, amikor meglátom, megsajnálom.

Szó esik a pedagógusok fizetéséről, bár a sorok között olvasva ez sem túl megnyugtató. Az igény felmerül (látszólag) arra, hogy ezt a kérdést rendezzék ("a központi költségvetés garantáljon minden pedagógusi bért..."), mindazonáltal Hoffmann Rózsa kijelenti, hogy még nem látja ennek forrásait.

A legszebb pedig ez a kijelentés:

"A pedagógusokat úgy kell megfizetni, hogy tisztes értelmiségi szinten tudjanak megélni a fizetésükből"
Nehezemre esik ezt számszerűsíteni, de ha mindenképpen meg kell tennem, egy tízes szorzót alkalmaznék.

A pedagógus nem tisztes értelmiségi!

Jóval több ennél!

A pedagógus nagyobb felelősséggel tartozik a társadalomnak, mint az orvosok, jogászok és politikusok együttvéve. Ha egy orvos hibázik, sajnálatos, de általában túlélhető. Ha egy jogász hibázik, elveszít egy pert. Ha egy politikus hibázik, lemond (vagy lemondatják), de ha egy pedagógus hibázik, amikor egy gondolkodásában fejlődő fiatal embert befolyásol a munkájával, emberi sorsokat nyomoríthat meg, mert a gondolkodás struktúráltsága kihat az egész életre és annak minden cselekedetére, tehát az emberi sorsra!
Amelyik pedagógus ezt felismeri és felelősségteljesen látja el hivatását, olyan fizetést érdemel, mint a miniszterelnök!
Ezek után már csak hab a tortán, ahogy ennek az ütemezése zajlik majd az elképzelések szerint.
Első lépésben "gesztus értékű javítás", majd később "látványosabb" emelés következik.

Akkor ez mennyi idő?

Sajtó

Azt írja az újság.....

Pontosabban a Népszabadság július 26.-i száma, hogy kutatást végeztek a fiatalok körében arról, ki, miként képzeli el saját felnőtt társadalmát 2025.-ben.

Ha az újság politikai beállítottságától (és az ebből fakadó utalásoktól) eltekintek, egészen érdekes és tanulságos a cikk, és a felmérés eredménye.

Azokról a középiskolásokról és - részben - főiskolásokról van szó, akikről oly sokat hallom, hogy nem érdekli őket semmi, nincsenek céljaik és értékeik.

A felmérésből kiderül, hogy 79%-uk szeretne családot alapítani és legalább két gyereket adni kicsiny országunknak, nagyobb részük hisz a nyelvtanulás létjogosultságában, elítélik az adócsalást és a környezet védelme mindennapjaik részévé vált.
Kozmopolita európai polgárok szeretnének lenni, akik elismerik a másságot, megtűrik saját hazájukban az idegeneket, sőt segítik beilleszkedésüket, valamint hisznek a civil kezdeményezések erejében és megoldóképességében az állami apparátussal szemben.

Olvassunk egy kicsit a sorok között...
Az egyetemisták 61%-a, a középiskolásoknak csupán 39%-a képzeli el a jövőjét Magyarországon.

Ezek szerint generációról generációra egyre kisebb a hajlandóság, hogy itthon maradjunk? Valami van a fejekben, valami rosszul adódik tovább. Nem szívesen látnám, hogy - miközben egyik oktatási reform követi a másikat - egy magas színvonalú oktatási rendszerrel óriási szellemi tőkét termelünk a világ más országainak. Mivel meggyőződésem, hogy a gondolkodás az alapja mindennek, ami körülvesz minket, jobban oda kell figyelni arra, hogy mit lehet olvasni a sorok között...
Persze a magas színvonalú oktatási rendszer még komoly kihívásokkal küszködik helyenként (ezen a ponton például fontos szerepe lehet egy erős civil-jellegű kezdeményezésnek), de már most nem ártana figyelni arra, hogy a kozmopolita gondolkodás ne homályosítsa el a hovatartozás értékeit, a saját hagyományok tiszteletét, ápolását és a fiatalabb generációnak való átadását. Örök szabály, hogy nehezebb megtartani, mint megszerezni. Jól felfogott érdekünk, hogy a társadalom okos, kreatív, jól képzett tagjait itthon tartsuk, itt kamatoztassák tudásukat, képességeiket. Persze ehhez meg kell teremteni a motiváló körülményeket!

A globalizáció legnagyobb problémája a nemzetek identitástudatának kérdése, nagyon nehéz megtalálni az arany középutat.

Fontos szerepe van ebben a kérdésben is az oktatásnak. Ha egy kis időt el lehetne csípni a Mengyelejev-féle periódusos rendszer, a citromsav-ciklus, vagy a gáztörvények tanulásából az önismeret, önbecsülés, pénzügyi kultúra, vagy saját hagyományaink ismerete és megőrzése javára... :-)

A Pedagógus

Hagyjuk a sztereotípiákat!

Tudom, mindenkinek megvan a maga különvéleménye erről a hivatásról, és tudom, az utóbbi évtizedek nem kedveztek a minőségnek.

Legyünk őszinték: a politika erős befolyást szerzett ezen a területen, mivel az iskolák nagy része állami tulajdonban van. Ezért programozták be a pedagógusokat arra, hogy:

1. Pedagógusnak lenni, az hivatás (ez szerintem is igaz)
2. Az államnak rengeteg pénzébe kerül az oktatás (határeset, ezt már inkább propagandának tartom, mert a megtérülési oldalról sosem beszélnek)
3. Tessék szíves lenni, ezért nem sok pénzt kérni! (na, itt a baj)

Ez minden olyan esemény forrása, amit problémának észlelünk a pedagógusokkal kapcsolatban.

Persze hozzájárul még a jelenség megértéséhez, hogy ma már csak az nem lesz tanár, aki nem akar, a felvételi pontszámok és a követelményrendszer alulmúlja mindenkori önmagát, és az is, hogy az iskolai hierarchia-rendszer meglehetősen beteges, ha megvizsgáljuk azt a tényt, hogy az intézményvezetők általában jó és idős, tapasztalt pedagógusokból kerülnek ki.
Ez tarthatatlan, ha az iskolát egy szervezetnek, vagy csapatnak, illetve egy kisebb társadalmi egységnek tekintjük. Márpedig az, és mint ilyen, felkészült, profi vezetőre van szüksége.

Mit lehet hát tenni?

Folyt. köv.

Életvezetés

Mi is az az életvezetés?

Sokan sokféleképpen értelmezzük ezt a kifejezést és rengeteg törekvéssel találkozunk az interneten is, amely segíteni próbál bizonyos részterületein ennek a mindenki számára elengedhetetlen tudásnak.

Elengedhetetlen.

Mégsem tanuljuk az iskolában...

Elengedhetetlen.

Mégsem kapjuk meg a szülői házban.

Pedig átlagosan 12-16 évet járunk iskolába, és kb. 20-25 évet töltünk el felmenőinkkel egy fedél alatt...

Mit is takar tehát ez a kifejezés?

Túl sok mindent ahhoz, hogy egy rövid blog bejegyzés helyre tehetné a gondolkodásunkat.

Önismeret
Önbecsülés
Méltó célok és ideálok
Tervek és azok megvalósításának módjai
Metafizikai törvények ismerete
Emberi kapcsolatok
Pozitív gondolkodás
Pénzügyi kultúra
Egészségtudatosság
Környezeti kultúra
Képességeink kiteljesítése
A szeretet és a bölcsesség
Valamivé válás
Önfejlesztés
Élethosszig tartó tanulás
Felelősségvállalás

Csodálatos kifejezések, de talán túl sokszor halljuk mostanában ezeket és nem is nagyon gondolunk bele, milyen komoly jelentőséggel bírnak. Pedig mindannyiunkban benne rejlik a képesség, hogy olyan tulajdonságokat fejlesszünk ki magunkban, amelyek közelebb visznek méltó céljainkhoz (már, ha vannak ilyenek) és azzá váljunk, amivé akarunk, szinte bármit elérjünk, amit akarunk.

Természetesen minden a céljainkkal kezdődik.

Talán rossz hír: a cselekvéssel folytatódik!

Y generáció, Z generáció. Ma ezeket a kifejezéseket kell használniuk azoknak, akik a "mai fiatalok"-ról akarnak beszélni (és ezután következhet a: "bezzeg az én időmben...").

Mivel - a globalizációs törekvések megközelítésében ők nem elsősorban emberek, hanem potencionális célpiac, illetve a jövő vásárlói - elég sok tanulmány készült erről a korosztályról, igazán nem nehéz tájékozottnak lenni és eligazodni a világukban. Vagy mégis?

Mit tudunk róluk?

Tudjuk, hogy folyamatosan online állapotban használják a számítógépet.
Tudjuk, hogy az e-mail cím számukra szinte ismeretlen fogalom, elavult eszköz.
Tudjuk, hogy úgy kezelik a számítástechnikai eszközöket, mint mi a biciklit.
Tudjuk, hogy e generáció tagjai utálják legjobban a munkájukat.
Tudjuk, hogy a fogyasztói társadalomban szocializálódtak.
Tudjuk, hogy 10 percnél tovább nem képesek egy adott feladatra koncentrálni.

De vajon tudjuk-e.....

hogy mik a félelmeik és az igényeik, elvárásaik?
hogy hogyan kell szeretni őket?
hogyan kell vezetni, segíteni őket?
hogy mit lehet tanulni tőlük?
hogy hova tartanak?
hogy milyen társadalmat építenek majd fel?
hogy melyek az értékeik és milyen az értékrendjük?
hogy vannak-e céljaik és melyek ezek?
hogy van-e hosszútávú tervük az életükre?

Minden kérdésre van válasz!

Első sorban azon kell elgondolkoznunk, hogy "bezzeg a mi időnkben" mit kaptunk a szüleinktől, tanárainktól és ebből mit akarunk, illetve tudunk továbbadni és mit nem. Továbbá van-e valami, amit szívesen továbbadnánk, ha nekünk is megtanították volna, magyarán: miben kell fejlődnünk ahhoz, hogy valódi értékeket adjunk ezeknek a fiataloknak, akik vezetők, politikusok, közéleti személyiségek, tanárok és szülők lesznek, és valamit tovább kell majd adniuk.
Hogyan tudnánk abban segíteni nekik, hogy ne ütközzenek ugyanazokba az akadályokba, amelyekbe mi is csak azért, mert nem készítettek fel rá minket.
Annyi ponton ki tud siklani az emberi élet, ha ebben hiszünk. Ők miben higgyenek? Hogyan gondolkodjanak? Borotvaélen táncolunk egész életünkben a pénz és a megélhetés utáni eszeveszett rohanásban 40 évig, és mi az eredmény?

Ezt nem adhatjuk tovább.... Ez zsákutca.

Túl sok a kérdés, és a körülöttünk lévő világ folyamatos fejlődése, változása miatt új válaszokra van szükség.

Nem kellene valaki, vagy valami, egy hely, ahol ezzel a kérdéssel hivatásszerűen foglalkoznak? Ahol napi szintű kutatások folynak a változások tükrében, ahol a mindenkori legfrissebb válaszokat adják, ahol felkészült és folyamatosan fejlődő pszichológusokból, pedagógusokból és egyéb szakemberekből álló csapat dolgozik minden nap azon, hogy a jövő társadalma, a "mai fiatalok" értékes és értelmes emberi életet éljenek és adjanak tovább generációról generációra?

Hamarosan lesz ilyen...

Folyt. köv.