Hagyjuk a sztereotípiákat!
Tudom, mindenkinek megvan a maga különvéleménye erről a hivatásról, és tudom, az utóbbi évtizedek nem kedveztek a minőségnek.
Legyünk őszinték: a politika erős befolyást szerzett ezen a területen, mivel az iskolák nagy része állami tulajdonban van. Ezért programozták be a pedagógusokat arra, hogy:
1. Pedagógusnak lenni, az hivatás (ez szerintem is igaz)
2. Az államnak rengeteg pénzébe kerül az oktatás (határeset, ezt már inkább propagandának tartom, mert a megtérülési oldalról sosem beszélnek)
3. Tessék szíves lenni, ezért nem sok pénzt kérni! (na, itt a baj)
Ez minden olyan esemény forrása, amit problémának észlelünk a pedagógusokkal kapcsolatban.
Persze hozzájárul még a jelenség megértéséhez, hogy ma már csak az nem lesz tanár, aki nem akar, a felvételi pontszámok és a követelményrendszer alulmúlja mindenkori önmagát, és az is, hogy az iskolai hierarchia-rendszer meglehetősen beteges, ha megvizsgáljuk azt a tényt, hogy az intézményvezetők általában jó és idős, tapasztalt pedagógusokból kerülnek ki.
Ez tarthatatlan, ha az iskolát egy szervezetnek, vagy csapatnak, illetve egy kisebb társadalmi egységnek tekintjük. Márpedig az, és mint ilyen, felkészült, profi vezetőre van szüksége.
Mit lehet hát tenni?
Folyt. köv.
2010. július 30., péntek
2010. július 19., hétfő
Életvezetés
Mi is az az életvezetés?
Sokan sokféleképpen értelmezzük ezt a kifejezést és rengeteg törekvéssel találkozunk az interneten is, amely segíteni próbál bizonyos részterületein ennek a mindenki számára elengedhetetlen tudásnak.
Elengedhetetlen.
Mégsem tanuljuk az iskolában...
Elengedhetetlen.
Mégsem kapjuk meg a szülői házban.
Pedig átlagosan 12-16 évet járunk iskolába, és kb. 20-25 évet töltünk el felmenőinkkel egy fedél alatt...
Mit is takar tehát ez a kifejezés?
Túl sok mindent ahhoz, hogy egy rövid blog bejegyzés helyre tehetné a gondolkodásunkat.
Önismeret
Önbecsülés
Méltó célok és ideálok
Tervek és azok megvalósításának módjai
Metafizikai törvények ismerete
Emberi kapcsolatok
Pozitív gondolkodás
Pénzügyi kultúra
Egészségtudatosság
Környezeti kultúra
Képességeink kiteljesítése
A szeretet és a bölcsesség
Valamivé válás
Önfejlesztés
Élethosszig tartó tanulás
Felelősségvállalás
Csodálatos kifejezések, de talán túl sokszor halljuk mostanában ezeket és nem is nagyon gondolunk bele, milyen komoly jelentőséggel bírnak. Pedig mindannyiunkban benne rejlik a képesség, hogy olyan tulajdonságokat fejlesszünk ki magunkban, amelyek közelebb visznek méltó céljainkhoz (már, ha vannak ilyenek) és azzá váljunk, amivé akarunk, szinte bármit elérjünk, amit akarunk.
Természetesen minden a céljainkkal kezdődik.
Talán rossz hír: a cselekvéssel folytatódik!
Y generáció, Z generáció. Ma ezeket a kifejezéseket kell használniuk azoknak, akik a "mai fiatalok"-ról akarnak beszélni (és ezután következhet a: "bezzeg az én időmben...").
Mivel - a globalizációs törekvések megközelítésében ők nem elsősorban emberek, hanem potencionális célpiac, illetve a jövő vásárlói - elég sok tanulmány készült erről a korosztályról, igazán nem nehéz tájékozottnak lenni és eligazodni a világukban. Vagy mégis?
Mit tudunk róluk?
Tudjuk, hogy folyamatosan online állapotban használják a számítógépet.
Tudjuk, hogy az e-mail cím számukra szinte ismeretlen fogalom, elavult eszköz.
Tudjuk, hogy úgy kezelik a számítástechnikai eszközöket, mint mi a biciklit.
Tudjuk, hogy e generáció tagjai utálják legjobban a munkájukat.
Tudjuk, hogy a fogyasztói társadalomban szocializálódtak.
Tudjuk, hogy 10 percnél tovább nem képesek egy adott feladatra koncentrálni.
De vajon tudjuk-e.....
hogy mik a félelmeik és az igényeik, elvárásaik?
hogy hogyan kell szeretni őket?
hogyan kell vezetni, segíteni őket?
hogy mit lehet tanulni tőlük?
hogy hova tartanak?
hogy milyen társadalmat építenek majd fel?
hogy melyek az értékeik és milyen az értékrendjük?
hogy vannak-e céljaik és melyek ezek?
hogy van-e hosszútávú tervük az életükre?
Minden kérdésre van válasz!
Első sorban azon kell elgondolkoznunk, hogy "bezzeg a mi időnkben" mit kaptunk a szüleinktől, tanárainktól és ebből mit akarunk, illetve tudunk továbbadni és mit nem. Továbbá van-e valami, amit szívesen továbbadnánk, ha nekünk is megtanították volna, magyarán: miben kell fejlődnünk ahhoz, hogy valódi értékeket adjunk ezeknek a fiataloknak, akik vezetők, politikusok, közéleti személyiségek, tanárok és szülők lesznek, és valamit tovább kell majd adniuk.
Hogyan tudnánk abban segíteni nekik, hogy ne ütközzenek ugyanazokba az akadályokba, amelyekbe mi is csak azért, mert nem készítettek fel rá minket.
Annyi ponton ki tud siklani az emberi élet, ha ebben hiszünk. Ők miben higgyenek? Hogyan gondolkodjanak? Borotvaélen táncolunk egész életünkben a pénz és a megélhetés utáni eszeveszett rohanásban 40 évig, és mi az eredmény?
Ezt nem adhatjuk tovább.... Ez zsákutca.
Túl sok a kérdés, és a körülöttünk lévő világ folyamatos fejlődése, változása miatt új válaszokra van szükség.
Nem kellene valaki, vagy valami, egy hely, ahol ezzel a kérdéssel hivatásszerűen foglalkoznak? Ahol napi szintű kutatások folynak a változások tükrében, ahol a mindenkori legfrissebb válaszokat adják, ahol felkészült és folyamatosan fejlődő pszichológusokból, pedagógusokból és egyéb szakemberekből álló csapat dolgozik minden nap azon, hogy a jövő társadalma, a "mai fiatalok" értékes és értelmes emberi életet éljenek és adjanak tovább generációról generációra?
Hamarosan lesz ilyen...
Folyt. köv.
Sokan sokféleképpen értelmezzük ezt a kifejezést és rengeteg törekvéssel találkozunk az interneten is, amely segíteni próbál bizonyos részterületein ennek a mindenki számára elengedhetetlen tudásnak.
Elengedhetetlen.
Mégsem tanuljuk az iskolában...
Elengedhetetlen.
Mégsem kapjuk meg a szülői házban.
Pedig átlagosan 12-16 évet járunk iskolába, és kb. 20-25 évet töltünk el felmenőinkkel egy fedél alatt...
Mit is takar tehát ez a kifejezés?
Túl sok mindent ahhoz, hogy egy rövid blog bejegyzés helyre tehetné a gondolkodásunkat.
Önismeret
Önbecsülés
Méltó célok és ideálok
Tervek és azok megvalósításának módjai
Metafizikai törvények ismerete
Emberi kapcsolatok
Pozitív gondolkodás
Pénzügyi kultúra
Egészségtudatosság
Környezeti kultúra
Képességeink kiteljesítése
A szeretet és a bölcsesség
Valamivé válás
Önfejlesztés
Élethosszig tartó tanulás
Felelősségvállalás
Csodálatos kifejezések, de talán túl sokszor halljuk mostanában ezeket és nem is nagyon gondolunk bele, milyen komoly jelentőséggel bírnak. Pedig mindannyiunkban benne rejlik a képesség, hogy olyan tulajdonságokat fejlesszünk ki magunkban, amelyek közelebb visznek méltó céljainkhoz (már, ha vannak ilyenek) és azzá váljunk, amivé akarunk, szinte bármit elérjünk, amit akarunk.
Természetesen minden a céljainkkal kezdődik.
Talán rossz hír: a cselekvéssel folytatódik!
Y generáció, Z generáció. Ma ezeket a kifejezéseket kell használniuk azoknak, akik a "mai fiatalok"-ról akarnak beszélni (és ezután következhet a: "bezzeg az én időmben...").
Mivel - a globalizációs törekvések megközelítésében ők nem elsősorban emberek, hanem potencionális célpiac, illetve a jövő vásárlói - elég sok tanulmány készült erről a korosztályról, igazán nem nehéz tájékozottnak lenni és eligazodni a világukban. Vagy mégis?
Mit tudunk róluk?
Tudjuk, hogy folyamatosan online állapotban használják a számítógépet.
Tudjuk, hogy az e-mail cím számukra szinte ismeretlen fogalom, elavult eszköz.
Tudjuk, hogy úgy kezelik a számítástechnikai eszközöket, mint mi a biciklit.
Tudjuk, hogy e generáció tagjai utálják legjobban a munkájukat.
Tudjuk, hogy a fogyasztói társadalomban szocializálódtak.
Tudjuk, hogy 10 percnél tovább nem képesek egy adott feladatra koncentrálni.
De vajon tudjuk-e.....
hogy mik a félelmeik és az igényeik, elvárásaik?
hogy hogyan kell szeretni őket?
hogyan kell vezetni, segíteni őket?
hogy mit lehet tanulni tőlük?
hogy hova tartanak?
hogy milyen társadalmat építenek majd fel?
hogy melyek az értékeik és milyen az értékrendjük?
hogy vannak-e céljaik és melyek ezek?
hogy van-e hosszútávú tervük az életükre?
Minden kérdésre van válasz!
Első sorban azon kell elgondolkoznunk, hogy "bezzeg a mi időnkben" mit kaptunk a szüleinktől, tanárainktól és ebből mit akarunk, illetve tudunk továbbadni és mit nem. Továbbá van-e valami, amit szívesen továbbadnánk, ha nekünk is megtanították volna, magyarán: miben kell fejlődnünk ahhoz, hogy valódi értékeket adjunk ezeknek a fiataloknak, akik vezetők, politikusok, közéleti személyiségek, tanárok és szülők lesznek, és valamit tovább kell majd adniuk.
Hogyan tudnánk abban segíteni nekik, hogy ne ütközzenek ugyanazokba az akadályokba, amelyekbe mi is csak azért, mert nem készítettek fel rá minket.
Annyi ponton ki tud siklani az emberi élet, ha ebben hiszünk. Ők miben higgyenek? Hogyan gondolkodjanak? Borotvaélen táncolunk egész életünkben a pénz és a megélhetés utáni eszeveszett rohanásban 40 évig, és mi az eredmény?
Ezt nem adhatjuk tovább.... Ez zsákutca.
Túl sok a kérdés, és a körülöttünk lévő világ folyamatos fejlődése, változása miatt új válaszokra van szükség.
Nem kellene valaki, vagy valami, egy hely, ahol ezzel a kérdéssel hivatásszerűen foglalkoznak? Ahol napi szintű kutatások folynak a változások tükrében, ahol a mindenkori legfrissebb válaszokat adják, ahol felkészült és folyamatosan fejlődő pszichológusokból, pedagógusokból és egyéb szakemberekből álló csapat dolgozik minden nap azon, hogy a jövő társadalma, a "mai fiatalok" értékes és értelmes emberi életet éljenek és adjanak tovább generációról generációra?
Hamarosan lesz ilyen...
Folyt. köv.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)