2010. augusztus 3., kedd

Hoffmann Rózsa és az új Nemzeti alaptanterv

Nem irigylem az új kormány oktatásért felelős államtitkárát és erre több okot is fel tudok sorolni.

Sajnálatos módon nem kapott minisztériumot, de remélhetőleg ez nem jelenti majd ennek a nagyon fontos (talán legfontosabb) szakmai területnek a félvállról kezelését és megfelelő hatékonyságot tud majd felmutatni a pozitív változások terén.

Nem vagyunk elkényeztetve a témában íródott cikkeket illetően, de aki keres, az talál...

A legutóbbi információk szerint iskolatípusokra szabják a kerettantervet, ami nagyon szimpatikus kezdeményezés, de ismerve egy ilyen tanterv elkészítésének technológiai idejét, tartok tőle, hogy rendkívül időigényes lesz.

Az iskolák továbbra is kiválaszthatják az általuk helyesnek tartott "utat" saját oktatási struktúrájuk kidolgozásában. Itt jegyezném meg, hogy ez elég nagy fejetlenséget okozott eddig. Több önkormányzatnál tevékenykedő oktatási vezetőtől is hallottam, hogy a számtalan tanterv sokszor még egy iskolán belül is megtalálható egyidejűleg, ami óriási káoszt okoz pl. egy tanárváltás esetében. Nem elhanyagolható kérdés továbbá, hogy mennyi és milyen utak közül lehet választani...

Homályosan fogalmaznak az információ forrásai abban is, hogy milyen szakmai minőségi kritériumrendszert dolgoznak ki, amelyekhez az "intézményeknek adott időn belül fel kell nőniük", és miért kapott felsőbbrendű kiváltságot a 6 és 8 osztályos középiskolai rendszer?
Ciki lesz "visszaminősített" 4 osztályos gimnáziumba járni?

Kövezzenek meg, de én ebben a rendszerben nem látom a gyereket és annak érdekeit, illetve alapvető igényeinek és szükségleteinek kielégítését! Illetve, amikor meglátom, megsajnálom.

Szó esik a pedagógusok fizetéséről, bár a sorok között olvasva ez sem túl megnyugtató. Az igény felmerül (látszólag) arra, hogy ezt a kérdést rendezzék ("a központi költségvetés garantáljon minden pedagógusi bért..."), mindazonáltal Hoffmann Rózsa kijelenti, hogy még nem látja ennek forrásait.

A legszebb pedig ez a kijelentés:

"A pedagógusokat úgy kell megfizetni, hogy tisztes értelmiségi szinten tudjanak megélni a fizetésükből"
Nehezemre esik ezt számszerűsíteni, de ha mindenképpen meg kell tennem, egy tízes szorzót alkalmaznék.

A pedagógus nem tisztes értelmiségi!

Jóval több ennél!

A pedagógus nagyobb felelősséggel tartozik a társadalomnak, mint az orvosok, jogászok és politikusok együttvéve. Ha egy orvos hibázik, sajnálatos, de általában túlélhető. Ha egy jogász hibázik, elveszít egy pert. Ha egy politikus hibázik, lemond (vagy lemondatják), de ha egy pedagógus hibázik, amikor egy gondolkodásában fejlődő fiatal embert befolyásol a munkájával, emberi sorsokat nyomoríthat meg, mert a gondolkodás struktúráltsága kihat az egész életre és annak minden cselekedetére, tehát az emberi sorsra!
Amelyik pedagógus ezt felismeri és felelősségteljesen látja el hivatását, olyan fizetést érdemel, mint a miniszterelnök!
Ezek után már csak hab a tortán, ahogy ennek az ütemezése zajlik majd az elképzelések szerint.
Első lépésben "gesztus értékű javítás", majd később "látványosabb" emelés következik.

Akkor ez mennyi idő?

2 megjegyzés:

  1. Azt gondolom, hogy egy pedagógus tévedését is ugyanolyan eséllyel lehet túlélni, mint belehalni az orvos tévedésébe. Nem mindegy ugyanis, hogy mekkorát és miben téved az illető szakember.

    Hoffmann Rózsának pedig nem ez volt az egyetlen "furcsa" megnyilvánulása, de nem is nagyon lóg ki ezzel a sorból. :o(

    VálaszTörlés
  2. A pedagógus nagyobb felelősséggel tartozik a társadalomnak....
    Igaz, felelősséggel tartozik a társadalomnak, a családnak, a közösségnek, de mindannyian felelősséggel tartozunk a cselekedeteinkért, a munkánkért. A felelősség mértéke nem befolyásolhatja a jövedelmet, csak a teljesítmény az az a számon kért , elfogadott felelősség, ill. teljesítmény.

    VálaszTörlés