2010. augusztus 20., péntek

Életvezetés 2. - konkrétumok

Minden terv csak annyit ér, amennyit megvalósítunk belőle, ezért az a szándékom, hogy konkrét paramétereket tisztázzak az életvezetéssel kapcsolatosan ebben a blogban.

Talán sokan érezzük, vagy sokszor tapasztaljuk a környezetünkben élő embereken, hogy valamikor valami történt, ahol minden kisiklott, megváltozott és azóta - ahogy a hógolyóból lavina keletkezik - egyre nagyobb probléma-halmazt görgetünk magunk előtt. Ebben - sajnálatos módon - nagy igazság lakozik.
Pszichológiai kutatások kimutatták, hogy ez a pont valahol az iskolás korban következik be, amikor szépen, következetesen felállítjuk önkorlátozó hiedelmeinket és ezekhez - szinte törvényszerűen - egész életünkön át görcsösen ragaszkodunk. Ezért nehéz kézzelfogható eredményeket és változást elérni a felnőttoktatásban.

Mit kell hát tenni?

A változás, a valamivé válás valóban egyre nagyobb nehézségekbe ütközik a kor előrehaladtával, pedig az értékes és értelmes életvezetésnek éppen a rugalmasság, a nyitottság lenne az egyik titka. Az első és legfontosabb feladat, tisztázni azt a kérdést, hogy: "ki vagyok?"
Aztán ezt: "mi a dolgom?" Majd pedig: "hova tartok?"

Életünket és gondolkodásunkat szigorú törvényszerűségek irányítják, ebben, a bolygónkon élő emberi lények tökéletesen egyformák annak ellenére, hogy minden másban megismételhetetlen, egyedi, utánozhatatlan teremtmények vagyunk. Gondoljunk csak az ujjlenyomatra, vagy az íriszmintázatra!
Ezek a törvények úgy hatnak ránk, mint a gravitáció. Akár hiszünk benne, akár nem, akár nevetünk rajta, vagy nem vesszük figyelembe, minden emberre egyformán hat.
Ilyenek azok a törvényszerűségek is, amelyeket inkább szellemi, vagy lelki törvényeknek lehet nevezni, ezek azonban metafizikai szabályszerűségek alapján működnek, kevésbé megfoghatóak, ezért nagyobb szkepszist válthatnak ki belőlünk adott esetben.
Konkrétumokat ígértem, de a megfogható paraméterek mögött is ilyen szabályok, törvények állnak, ezért tartottam fontosnak a megemlítésüket. Ha azt mondom például, hogy az ok-okozat törvénye határozza meg a jövőben velünk történő események sorozatát, talán már nem is tűnik olyan megfoghatatlannak a kérdés.
Sajnálatos módon nagyon sokan hajlamosak vagyunk múltbeli eseményeken rágódni, illetve nagy energiák befektetésével a jövőt kutatni, miközben elfelejtjük megélni és formálni a pillanatot, pedig számunkra kizárólag ez létezik felfogható valóságként, és - nem utolsó sorban - csakis a jelenben kifejtett hatásunkkal vagyunk képesek formálni a jövőnket.

Ezek után következzék néhány konkrét alapgondolat az életvezetéssel kapcsolatosan:

1. Ismerjük meg és fejlesszük önmagunkat (ismerjük el önmagunkat értékes és értelmes emberi
lénynek, aki egyszeri és megismételhetetlen, szellemi képességei szinte korlátlanok)
2. Találjuk meg méltó céljainkat!
3. Tervezzük meg a jövőt (egészségileg, szellemileg, lelkileg, anyagilag)
4. Tanuljuk meg hatékonyan beosztani és kihasználni az időt (ez az egyetlen meg nem újítható
erőforrásunk)
5. Lépjünk a tettek mezejére (lásd: a blog kezdő mondata)
6. Mindig tanuljunk valami újat, kezdjünk új dolgokba, fejlesszük képességeinket (ez fejleszti a
kreativitást)
7. Kössünk értékes emberi kapcsolatokat, amelyekben megtanulunk adni és kapni

Részemről ezen a ponton megállok, azt gondolom, ezek az alapok. Természetesen rengeteg paramétert fel lehet sorolni a fentieken kívül, aki azonban ezen a hét pontból álló úton elindul, komoly eredményeket érhet el, a többire pedig rájön magától is. :-)

A Generáció Program vízióját elolvasva most már talán egyre világosabbá válhat az Olvasó számára, hogy ezeket az alapokat igyekszik lerakni a szervezet azoknál a fiataloknál, gyerekeknél, akik a jövő társadalmát alkotják majd.
Ehhez sok minden kell, elsősorban olyan felnőttek, akik elkötelezettnek érzik magukat abban a kérdésben, ami számomra egyértelmű: a felnőtt társadalomnak egyetemes kötelessége hitelesen átadni tapasztalatait, tudását, hibáiból levont következtetéseit az új generációnak, ellenkező esetben a fejlődés elé állít akadályt.

De vajon felnőtt-e a társadalom, vagy csak nagykorú?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése